Autonóm idegrendszer és magas vérnyomás, dr. Valló Ágnes

Magas vérnyomás, vegetatív idegrendszeri rehabilitáció – Calendula Clinic

Biztos, hogy megbetegít? Ha így lenne, minden bizonnyal kihalt volna már az emberiség.

Hiszen stresszmentes élet nincs. A stressz hiánya - maga a halál. Kétségtelen, hogy a stressznek manapság rossz sajtója, autonóm idegrendszer és magas vérnyomás "PR"-ja van.

Ami nemcsak igazságtalan, hanem félrevezető is. Az utóbbi években szinte közhellyé vált a stressz káros, megbetegítő hatása. Egyre több betegség hátterében fedezik fel a károsító lelki tényezőket, ezért egyre gyakrabban hangzik fel orvosunk szájából: "éljen nyugodt, stresszmentes életet".

Pedig már dr.

Selye János, a stresszelmélet megalkotója, a modern stresszkutatás atyja az ötvenes évek közepén "jó" és "rossz" stresszt különböztetett meg. A jót, a hasznosat eustressznek, a károsítót pedig distressznek nevezte. A stressz mindennapi életünk része, alkotó energiáink forrása, mely cselekvésre sarkall, segíti küzdelmeinket.

A "jótékony stressz - kihívás, késztetés. Segít, hogy reggelente frissen, elevenen ébredjünk, hogy napközben lelkesek, pozitívak, kreatívak legyünk. Segít versenyt futni, előadást tartani, még szerelmeskedni is.

László tapasztalatai a magas vérnyomással

A stressz sarkall, hogy meneküljünk a tűz vagy az árvíz elől, vagy elkészüljünk munkánkkal a kitűzött határidőre. A stresszkeltő ingerekre adott élettani válasz fontos szerepet játszik az állatvilágban, és alapvető jelentősége volt az emberi faj fennmaradásában is. A túlzott, mindent elborító, kontrollálhatatlan "negatív" stressz azonban felmorzsolja energiáinkat, kiégést okoz, tönkreteszi kapcsolatainkat, karrierünket, aláássa önbizalmunkat, végül - de nem utolsó sorban - súlyosan romboló hatással van egészségünkre.

Valamennyi érték sok fontos és bizonyos betegségekben nélkülözhetetlen információt hordoz. A köznapi értelemben vett vérnyomásmérés a nagyvérköri artériás nyomás indirekt módszerrel történõ meghatározását jelenti.

Olyan ez, mint a tűz: hasznunkra fordíthatjuk, ha korlátozzuk, és ellenőrzésünk alatt tartjuk. Hiszen a tűz süti meg ételünket, fűti lakásunkat.

Tartalomjegyzék

De ha mindent elborít, elszabadul ellenőrzésünk alól akkor pusztító tűzvész válhat belőle. A túl kevés stressz, az ingerszegény, kihívásoktól mentes környezet is önmaga ellentétébe csaphat át. Az az ember, aki unalmas, egyhangú életet él, akinek mindennapjaiból hiányzik a változatosság, a pezsgés, gyakran elégedetlenséget, dühöt, szorongást érez emiatt,   s ezáltal válik hajlamossá a stresszel összefüggő betegségekre.

Hogyan befolyásolja a stressz a szervezet működését?

Stressz és betegség

Az állatvilágban, de még a primitív emberi társadalmakban is az életben maradás feltétele az, hogy az egyén azonnal felismerje a veszélyt és eldöntse: küzd vagy menekül. Veszélyhelyzetekben az ideg- és hormonrendszer azonnal adrenalint és mellékvese-kéreg hormonokat kortizolt mozgósít, s minden szerv működését a küzdés vagy menekülés szolgálatába állítja. Lássuk tehát pontosabban, mi is játszódik le szervezetünkben. Belső szerveink működését vegetatív idegrendszerünk irányítja. A vegetatív idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus oldalból tevődik össze.

A szimpatikus idegrendszer "szakosodott" autonóm idegrendszer és magas vérnyomás vészhelyzetek elhárítására, míg a paraszimpatikus elsősorban a táplálkozás, a regenerálódás szolgálatában áll.

A "vészhelyzet" hatására, pontosabban - mint később látni fogjuk - annak hatására, amit vészhelyzetnek tartunk a szimpatikus oldal, aktiválódik, gyorsul a légzés, a szívműködés, emelkedik a vérnyomás, fokozódik az izomfeszülés.

Autonóm idegrendszer – Wikipédia

A szimpatikus idegrendszer "kihelyezett tagozata", a mellékvesevelő nagy mennyiségű stresszhormont, adrenalint termel, ami fokozza az izmok vérellátását, és biztosítja a megfelelő "üzemanyag-ellátásukat" is: a májban található raktárakból cukrot szabadít fel, növelve ezzel a vércukorszintet. Mindehhez a mellékvese-kéreg megfelelő hátteret biztosít.

Főoldal » Betegségek » Cukorbetegség, pajzsmirigy, hormonok » Cukorbetegség » Autonóm cardiovascularis neuropátia Vegetatív vagy autonóm idegrendszernek nevezzük az idegrendszer azon részét, mely belső szerveink szívizom, simaizom, mirigyek stb. Két része, a szimpatikus és a paraszimpatikus egymással ellentétes működést fejt ki. E két rész egyensúlya szükséges a normális belső szervi működéshez. A szív vonatkozásában leegyszerűsítve a paraszimpatikus idegek működést lassító, a szimpatikusok gyorsító hatást fejtenek ki. E hatás a jobb pitvar falában lévő, a szívet automatikusan vezérlő szinuszcsomóban érvényesül.

Az agyalapi mirigy közbenjárására a mellékvese kéreg kortizolt termel, ami segíti és stabilizálja a szimpatikus hatásokat. Mindezen hatások összességeként szervezetünk készen áll a veszély elhárítására.

Navigációs menü

Érzékszerveink kiélesednek, gondolkodásunk tisztul, reakcióink gyorsulnak, izmaink erőtől duzzadnak, s elegendő cukor és oxigén áll rendelkezésükre a hatékony, gyors, erőteljes működéshez. Minden az izomműködés - a menekülés vagy küzdelem - szolgálatában áll.

Mindez roppant hasznos, sőt elengedhetetlen a nyúl számára, ha farkas elől menekül, a macskának, ha kutyával kerül szembe, két vetélkedő szarvasbika küzdelme esetén. A történelem kezdetén az ősembernek ha mamuttal találkozott, nem volt más választása, mint elfutni, vagy harcba szállni vele.

A belső elválasztású mirigyek rendszerével endokrin rendszer együtt végzi azokat a finom belső beállításokat, amelyek szükségesek a szervezet optimális belső környezetének biztosításához. Az autonóm idegrendszernek, a szomatikus idegrendszerhez hasonlóan, afferens, kapcsoló, és efferens neuronjai vannak. Az afferens impulzusok a zsigeri receptorokból erednek, és afferens útvonalakon keresztül a központi idegrendszerhez futnak, ahol a kapcsoló neuronok különböző szinteken integrálják az információkat, majd az efferens pályákon keresztül a végrehajtó effektor szervekhez jutnak. A vegetatív idegrendszer működéseinek többsége nem tudatosul.

A mai stressz természete azonban nagymértékben változott. Ritkán kerülünk szembe olyan szituációval, ahol a fizikai harc vagy menekülés megoldást jelentene.

Bár valószínűleg gyakran szívesen orrba vágnánk a közlekedési dugóban pofátlanul előző sofőrt, vagy szeretnénk világgá szaladni az állandóan csengő telefon elől - a társadalmi játékszabályok rákényszerítenek, hogy uralkodjunk magunkon.

Ha a stresszhelyzetet testi reakció - küzdés vagy menekülés - követi, akkor a szervezet egyáltalán nem vagy alig károsodik. Akkor sincs veszély, ha a harag, bosszúság, indulat csak átmeneti könnyen lereagáljuk, vagy gyorsan túltesszük magunkat rajta. Ha azonban az élettani válasznak - a társadalmi következmények miatt - nincs szabad tere, tartós, vagy túl gyakran ismétlődik, akkor a testet halmozódó negatív hatás éri.